Hajlamosak vagyunk azt gondolni, ha nem vagyunk nagyon gazdagok, akkor a lelkiismeretünknek nincs dolga a pénzzel. De valóban így van-e?


Vannak erkölcstelen módjai a pénzszerzésnek, ez viszonylag egyértelmű, de a önmagában a pénzhez való viszonyunkat is érdemes górcső alá venni. A pénz tiszta absztrakció, ami nem csak annyiban jelenik meg, hogy nincs szaga. Üres forma, ami ezer dolgot, eszmét képes magába olvasztani, mint a hatalom, lehetőség, szabadság, biztonság és vigasz. A pénznek magánk pedig nincs igazságérzete, nem köp ki semmit, amivel megtöltjük.

A pénz eszköz, de különbözik minden más eszköztől. Az autó megkönnyíti a mozgást, bizonyos értelemben szabadságot is ad, de eközben nem titkolja, hogy ő egy autó, egy gép, ami szolgál, de cserébe pénzbe kerül, veszélyes is lehet, és szennyezi a levegőt. Elég könnyen felismerhető (kívülről), ha valaki ostoba módon a saját identitásába olvasztja az autóját.

A daru is nagyon jó dolog, és eszközvolta kristálytiszta. A darukezelő tudja, hogy nem ő lesz erősebb, és magasabb a daru által. Tudjuk, hol végződik az ember, és hol kezdődik a daru. A gólyalábas tudja, meddig ér a lába, és honnantól csak toldás. A pénz csalárd ereje abban áll, hogy nem áll meg a határainknál, a funkcióját mi határozzuk meg, mi húzzuk neki kontúrt.

Ezért a legfontosabb, hogy a pénzt határozottan, és élesen elválasszuk önmagunktól.

Akármekkora a vagyonunk, vagy épp a szegénységünk, akármekkora potenciállal rendelkezünk a pénz megszerzéséhez, ezt kell világosan látnunk, hogy a pénz belénk tud költözni, és a szabadság, hatalom, vagy biztonság nyelvén képes megszállva tartani.

Talán meglepő, hogy a pénz kapcsán azt mondom, a tökéletes irányelveket a Szentírásban találjuk. Sokkal mélyebben, de nem bonyolultabban annál a közismert tézisnél, hogy könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint gazdagnak a mennyországba jutni, fúj, csúnya gazdagok!

A Bibliában nagyon sok szó esik a pénzről, a próféták korából származó praktikus tanácsoktól kezdve a jézusi példabeszédeken át az apostoli útmutatásokig. Mindegyik azt a legfőbb irányelvet követi, hogy őrizzük meg a függetlenségünket, az önrendelkezés lehetőségét.

Azt nem állítják a prófétai könyvek sem, hogy az ember képes teljes kontrollt gyakorolni a sorsa felett. Mint aki tengerre száll, nem uralja ugyan a vizet és az időjárást, de annyit megtehet, hogy karban tartja a hajóját, és jól kormányoz. A Példabeszédek és a Prédikátor könyve felsorolja a jellemző példákat, ahogy szolgaságba juthatunk a pénz által. Az eladósodással a személyes szabadságunkat veszíthetjük el, de már az adósság ténye is alárendeltté tesz a hitelezővel szemben. Kezességet ne vállaljunk. Ügyeljünk arra, hogy a tényleges szükségleteink irányítsanak, és ne az öröm, amit a szerzés vált ki bennünk. Ne szeressük a pénzt, óvakodjunk a függőségektől.

De térjünk vissza a tevéhez és a tű fokához. A történet úgy indul, hogy egy rendes, tisztességes ifjú ember lép oda Jézushoz, és megkérdezi, mi jót tehetne, hogy üdvözöljön.  „Ő azt válaszolta neki: »Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyvalaki a jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat.«
18Az megkérdezte: »Melyeket?« Jézus ezt felelte: »Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, 19tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat«. 20Az ifjú erre azt mondta neki: »Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem?« 21Erre Jézus így szólt hozzá: »Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj, kövess engem.« 22E szó hallatára az ifjú szomorúan elment, mert nagy vagyona volt.

23
Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: »Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. 24S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.« 25Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: »Akkor hát ki üdvözülhet?« 26Jézus rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges«. (Mt, 19)

Azt gondolom, Jézus itt azzal akar szembesíteni, hogy ennek az ifjúnak a legnagyobb korlátja, hogy a maga erejéből akar üdvözülni. És igen, lehet, hogy a gazdagság és a jó körülmények, műveltség tette elbizakodottá. Azt hiszi, bármit elérhet, ha minden kunsztot ismer, és nem ismeri az alázatot. Azt hiszi, mindent képes uralni, a legmagasabbra tekint, erre Jézus beleveri az orrát a röghöz kötöttségébe.

Sokszor megtörténik, hogy kérdeznek Jézustól valami átlátszó gyerekséget, mire ő, kihasználva a várakozásban öntudatlanul megnyílt érdeklődést, valami nagyon fontos, esszenciális tanítással válaszol. (A kérdező meg elfullad, mint akinek galuska helyett gombócot nyomtak a szájába.)

Így történik ez abban a jól ismert jelenetben is, amikor a farizeusok megkérdezik tőle, kell-e adót fizetni a császárnak. (Ó, a zsiványok!)

16Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. 17Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?« 18Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók! 19Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt. 20Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« 21Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« 22Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.” (Mt,17)

Csak egy kérdésre kell megfelelnünk ezután: mi az Istené? - Hát mi magunk, egészen. 

Jézus sosem tagadta ennek a világnak a szükségszerűségeit, örömmel pótolta a bort a menyegzőn, gondosodott a köré gyűltek élelmezéséről. Irgalmas volt, és nem becsülte le a testi nyomorúságot, vagy a gyászt, és meggyógyította a testi, lelki sebeket. Tudja, hogy képletesen szólva Róma polgárai vagyunk, („de mit adtak nekünk a rómaiak?”), ami számunkra szükség, keret és lehetőség.

Aki nem hiszi, hogy Isten gyermekei vagyunk, annak számára is érvényes tanítás, hogy ne legyen a rabszolgája annak, aminek őt kell szolgálnia.

A lelkiismeretvizsgálatban érdemes végiggondolnunk, hogy is állunk a pénzzel. A lelkünk melyik felére pályázik? Hol vannak a határok a pénz és énköztem? Mit teszek meg még egy kis pénzért? Hogyan érintene, ha lejjebb kellene adni az életszínvonalamból? Mennyi köze van a jóságomnak a sikereimhez? Látom-e a különbséget az igazi úr, és a szabályok között? Kinek engedelmeskedem?