Hú, micsoda dilemma a várandósság alatt a megfelelő név kiválasztása! Ráadásul nem is látjuk még, hogy fog kinézni gyermekünk, sokan még azt sem tudják, hogy fiú lesz-e vagy lány. A paraméterek szűkülnek a szülés pillanatáig, de olykor-olykor a szülőszobán is egy 10-es listát bogarászgatnak a T. szülők a fájások között.

És mi a helyzet az örökbefogadások esetén? Ki ad nevet? Az örökbefogadások körül még mindig rengeteg válaszra váró kérdés, az ismeretlenből fakadó félelem és magasztos érzés lengedez. Mégis, vannak olyan megismételhetetlen és szívmelengető pillanatok ilyenkor, melyeket sehol máshol nem tapasztalhatunk meg. Ilyen a névválasztás is.


 

 A nyílt örökbefogadások általában a szülés előtti első találkozóval kezdődnek. Ha mélyebb kapcsolat alakul ki a biológiai szülő(k) és az örökbefogadó házaspár között, könnyen eljutnak odáig, hogy a szülést is az örökbefogadó anya kíséri. Itt már együtt bogarászhatják végig az eddig felállított listákat és találhatnak egy frappáns nevet az újszülöttnek. Amellett, hogy beszélgetnek hobbiról, kedvenc ételekről, családi anamnézisről és mindenről, ami később fontos lehet a gyermek életében.

Persze majd' minden nő, aki valaha gyermeket hordott a szíve alatt, nevet adott a fejlődő életnek. Legyen csak Pocaklakó, Manócska, vagy Picúr, az örökbe adó anyák is beszélgetnek babájukkal és nevükön szólítják őket. Így lett egyik ismerősünk lánya Lujza. Lujzi volt a pocakban, Lujza lett az anyakönyvben. Meg is lepődött a vér szerinti anya, hiszen ő „csak” becézgette a picit...

Van, aki teljes mértékben az örökbe fogadókra bízza a névválasztást, és az így előrecsomagolt elképzelést veszi át az anyakönyvvezető. Van, aki második névként viszi tovább a biológiai szülő(k)től kapott nevét. És vannak olyan esetek, amikor az örökbefogadók nem tudnak azonosulni az eredeti ötlettel, így lesznek a Dzseniferekből Kingák, Diegókból Benedekek. A vér szerinti anya olykor-olykor megkaphatja a lehetőséget, hogy egy életre szóló ajándékot adjon a gyermekének, és vele legyen a mindennapokban: a nevén keresztül.

De vigyázat! Nomen est omen. Nevünkben a sorsunk. Akár az örökbeadó anya elképzelésének vagy saját gyermekkori álmainknak, esetleg a családi elvárásoknak szeretnénk megfelelni, sokan hisznek a névválasztás sorsdöntő szerepében. Az én szüleim sem voltak tisztában azzal, hogy „kincset érő” (=Edit) nevemmel a „kincs őrzőjéhez” (=Gáspár) megyek feleségül. Mégis így lett. És azóta megszületett három közös kincsünk is, akik bearanyozzák mindennapjainkat … és edzik idegrendszerünket.

Nevünk ajándék szüleinktől. Egy életre szóló kísérőkártya, amit érezhetünk bélyegnek vagy akár küldetésnek is. Rajtunk múlik, hogy hogyan csomagoljuk ki ezt az ajándékot.