Családunk, ahogy a magyar családok közül oly sok, felekezetileg meglehetősen vegyes képet fest. Dédapám református lelkészként szolgált, nagyapám a debreceni református kollégium padjait koptatta. Anyai oldalról ugyanakkor székely vér csordogál ereimben, gyergyói felmenőim katolikus liturgia szerint gyakorolták vallásukat, anyai dédanyám is katolikus Bibliájába jegyezte fel tizenkét gyermeke születését, és közülük hét halálának napját… Engem végül reformátusnak kereszteltek és felnőtt fejjel magam erősítettem meg ezt a szülői döntést, tizenévesen konfirmáltam. Férjem nagypapája harmadrendi ferences szerzetes volt, falujában később kántorként segítette plébániája életét. Nagyszülei naponta jártak misére, ő maga is gyerekkorától ministrált. Más világ, más szokások, mozdulatok, énekek, de ugyanaz a Miatyánk, ugyanaz az áhítat szentáldozáskor vagy az Úrvacsora vétele alatt…