Egy fergeteges tánctól kimelegedve futott át rajtam a gondolat, mennyire jó is kilépni abból a zárkából, amit énünk tudatos része szab ránk: elszakadni a folytonos önreflexiótól, a másoknak való megfelelés kényszerétől, a magunkra oktrojált rutinoktól, ránk kövült szokásainktól, társunkul szegődött mindenféle félelmünktől. Ugyan e sorokat írva épp egy hároméves betegágya mellett ülök, és Sívaként szívok orrot, inhalálok, itatok, kúpozok és mosok ágyneműt – ám e tudatos cselekvéssor talán még élesebb kontrasztot ad annak a témának, amelyet februárban szeretnénk itt, a Kötelék blogon alaposabban körüljárni. Az önfeledtségnek. Nem véletlen az időzítés, hiszen a farsang az önfeledtség dedikált időszaka – maszkot öltve jelképesen is elszakadunk hétköznapi énünktől.