Deák Kristóf filmje mindenkit érintő, figyelemreméltó alkotás, amelyre joggal lehet büszke, aki drukkolt az Oscar magyar esélyesének.

A 25 perces rövidfilm az én olvasatomban nem pusztán hatalmi viszonyokat (tanár-diák, felnőtt-gyerek, vezető-vezetett) ábrázol, sokkal inkább a hazugság természetrajzára világít rá egy kiélezett helyzetben, mely azonban csak látszólag különleges, valójában nagyon is hétköznapi, mindannyiunkat érintő kérdést helyez boncasztalra: szabad-e – akár valami távlati jó cél érdekében is – hazudni és másokat hazugságban tartani?