Azért (is) jó, ha az ember lányának gyereke van, mert a velük újrakezdődő életút olyan, a tudat mélyén lappangó élményeket, tudás-morzsákat hoz felszínre, mint például a rég megkopott „reciprok érték” fogalma a matek tananyagban, vagy az erdei pajzsika nevének felbukkanása természetismeretből. Ahogy a gyerekek haladnak felfelé az iskolai grádicsokon, nekem, szülőnek is lehetőséget kínál az ismétlésre, sőt, az esetleges általános (iskolai) műveltségi rések, repedések foltozgatására. Mivel pedig negyven felett az ember lassan tanul, az külön jó, hogy több gyermekem is van, így repetát kapok a tananyagból. (Lehet, hogy igaziból az anya gyereke a tudás anyja?)

De nemcsak az újrafelfedezés öröme az, ami ilyenkor megtapasztalható, hanem egy kissé távolabbról szemlélve a gyerekek tanulmányait, a kultúra újrafonódó szövetének rejtelmes világára is ráeszmélhetünk.