Frivaldszky Edit
Frivaldszky Edit Nemzetközi család-, és életvédő

Anya csak egy van?

Ha a meddőség kezelésében vagy a genetikai rendellenességek kivédésében gyakorlattá válik a két biológiai anyát feltételező technológia, egyre többen néznek majd szembe olyan súlyos kérdésekkel, melyekre egyelőre nincs válasza sem a tudománynak, sem a jognak, sem a teológiának.

 

Különös, de mostantól bizony nemmel kell felelnünk a címben feltett, triviálisnak tűnő kérdésre. A néhány napja felreppent hír szerint ugyanis megszületett Kijevben az a kisbaba, akinek két biológiai édesanyja és egy édesapja van. Sőt, azt olvasom, hogy nem is a kijevi az első háromszülős bébi. De vajon hogy lehet egy gyereknek három biológiai szülője? Az orvosi technológia csodája vagy veszedelmes fegyver az emberiség kezében?


 

A januárban megszületett baba nem az első gyermek, akinek három biológiai szülője van. Korábban Mexikóban is világra jött egy hasonló úton fogant újszülött. Különleges genetikai rendellenességek kivédése céljából alakították ki azt a technológiát, mellyel az egyik anya petesejtjét megtermékenyítik az apa hímivarsejtjével, majd e két szülő kromoszómáit behelyezik a más(od)ik anya petesejtjébe. Így adódik össze a három biológiai szülő. És mi van, ha nemcsak különleges esetekben kerül sor e manipulációra, hanem máskor, más célból is alkalmazásra kerül a módszer?

Huxley Szép új világa sejlik fel bennem, ahol az elembertelenedett, manipulált, technika-vezérelt társadalomban az élet kezdete gépies, reprodukciós eljárássá csökevényesül. A nagyjából száz évvel ezelőtt íródott sci-fi ellen-utópia napjainkban megvalósulni látszik...

Az eljárás mind etikai, mind jogi szempontból erősen megkérdőjelezhető, ezért a világ legtöbb országában nem is legális – ma még. A keresztény felfogás szerint az embrió ugyanis a fogantatás pillanatától kezdve ember, ezért személyét védelem illeti, illetné meg. De ha nem is lépünk ilyen nagyot, és nem merülünk el magasztosnak tűnő etikai megfontolásokban, ha csak a gyermek későbbi életének szemszögéből tekintünk a módszerre, akkor is hatalmas kérdőjelekkel találjuk szembe magunkat. Vajon elmondják-e majd a kicsinek, hogy két biológiai anyukája van? Lesz-e kapcsolata az 1%-os genetikai szülőjével? Esetleg nagyszüleivel? Testvéreivel? És vajon örökölhet-e utánuk? Nehéz felmérni, milyen emberi és anyagi konzekvenciái lehetnek egy ilyen gyakorlat elterjedésének.

Ha a meddőség kezelésében vagy a genetikai rendellenességek kivédésében gyakorlattá válik ez a különös technológia, hamarosan egyre többen néznek majd szembe ezekkel a súlyos kérdésekkel, melyekre egyelőre nincs válasza sem a tudománynak, sem a jognak, sem a teológiának.

Az emberiség történetének legutolsó idejéig egy apja és egy anyja volt minden megfogant embernek, mára felpuhulni látszanak ezek a mindeddig megkérdőjelezhetetlennek hitt alapvetések: terjedőben a béranyaság, szervezetek sokasága munkálkodik azon, hogy azonos nemű pároknak is lehessen gyermeke vagy  hogy a születéskori nemet megváltoztathassák, és most itt a háromszülős modell is. De vajon meddig terjed az ember hatalma, belenyúlhatunk-e mindenáron a természet/isteni alkotás ősi rendjébe?

Csak én érzem úgy, mintha a tiltott gyümölcsből egyre nagyobbat harapnánk?