1957. március 25-én Róma ünnepelt, az iskolákban nem volt tanítás. E zord, mert bár naptár szerint tavaszi, mégis télies, hétfői napon Franciaország, Olaszország, az NSZK és a Benelux államok képviselői a római Capitoliumon aláírták az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) létrehozásáról szóló Római szerződést, amely a mai Európai Unió elődjeként biztosította áruk, szolgáltatások, tőke és személyek szabad vándorlását a szerződést ratifikáló országok között. A ceremónia idején Róma minden harangja egyszerre zúgott fel. Egy álom, a két világháború pusztításai utáni békés együttélés vágya és az együttműködésből fakadó jólét kecsegtető lehetősége beteljesedni látszott.

Hatvan éve, 1957. március 25-én írta alá Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó Római Szerződést. A Közös Piacnak is nevezett EGK tagjai eltörölték egymással szemben a vámokat, biztosították nemcsak az áruk, de a tőke és a munkaerő szabad áramlását is, gazdaságpolitikájukat pedig igyekeztek úgy alakítani, hogy minden ágazatban nemzetközi együttműködés alakulhasson ki.

Az ember hajlamos a világot saját nézetei képére formálni és körömszakadtáig ragaszkodni azokhoz az alapvetésekhez, amelyeket az idők során magáévá tett. Elbizonytalaníthat mindenkit ennek igazságtartalma: képesek vagyunk-e saját képzeteinket felülírni a változó világ fényében vagy megrekedünk azokon a pontokon, amelyeket neveltetésünk és szellemi fejlődésünk során lecövekeltünk?

Ezért is fontos olykor meghallgatni másokat és időt szánni fontos, bennünket is foglalkoztató kérdésekkel kapcsolatos nézetetek átgondolására. Március 17-én Henri Boulad előadását hallgatva azzal a jó érzéssel álltam fel a Váci Piarista Gimnázium dísztermének székéből, hogy egy más nyelvet beszélő, más életkorú, más élethivatást választó ember hozzám hasonlóan gondolkodik a sorsunkat, jövőnket nagyban meghatározó kereszténység és Európa állapotáról.