Itt a farsangi időszak, bulik, szórakozás, felszabadultság… Igen, eredetileg tényleg ez volt a célja, az értelme a farsangnak, az évnek ez a része, amikor már a tél kiengedett kicsit a szorításából, és még nem jött el a nagyböjt szigorú időszaka (vajon hányan tudják még ma is, mi az a nagyböjt?), a munka a mezőn még nem indult meg – minden adott, hogy önfeledten szórakozzunk, megtűzdelve különböző vallási-babonás jelképekkel, elpusztítandó szörnyekkel. De mit ad ma a felszabadultság, az ünneplés? Tudunk-e önfeledtek lenni?

A farsang komoly dolog, és ha nem hiszitek, olvassatok internetes kommenteket. Ez utóbbiak ugyanis sokszor a kóboráramként bujkáló, csatornázatlan agresszió szikrái. A farsang pedig mint tabudöntögetés, szerepcsere, határsértés, fordított világ éppen azért van, hogy együtt, egymást védve, de önmagunkon könnyítve megcsapoljuk kicsit a dinamitos hordót.