1957. március 25-én Róma ünnepelt, az iskolákban nem volt tanítás. E zord, mert bár naptár szerint tavaszi, mégis télies, hétfői napon Franciaország, Olaszország, az NSZK és a Benelux államok képviselői a római Capitoliumon aláírták az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) létrehozásáról szóló Római szerződést, amely a mai Európai Unió elődjeként biztosította áruk, szolgáltatások, tőke és személyek szabad vándorlását a szerződést ratifikáló országok között. A ceremónia idején Róma minden harangja egyszerre zúgott fel. Egy álom, a két világháború pusztításai utáni békés együttélés vágya és az együttműködésből fakadó jólét kecsegtető lehetősége beteljesedni látszott.

A nemrég kijött ifjúságkutatás adatai szerint a 15-29 év közötti fiatalok 25%-a kapcsolódik valamilyen szervezett közösséghez. Ennek is majdnem fele (11%) valamilyen sportegyesületi tagság. Ezután következnek a diákszervezetek 9%-kal, és csak ezt követi, 5, vagy annál kevesebb százalékos aránnyal az összes többi szervezettípus, beleértve a hobbytevékenységeket, az egyházi szervezetekhez való tartozást és a politikai ifjúsági szervezetekben való szerepvállalást.

Ráadásul azt is hozzá kell tenni, hogy a társadalmi aktivitás nálunk úri huncutságnak számít, a kutatás szerint a képzettebb szülők magasabban iskolázott gyerekei vesznek részt a közösségi életben.

Roskadásig tele az internet kínálóasztala, finoman szólva is kockázatos új webes felületet életre hívni, a túlkínálat nyilvánvaló. Mindenki kedvére írhat és ír is mindenről, néhány kattintás és létrehozható egy saját kis újság, egy egész virtuális univerzum, ahol világba lehet kiáltani véleményeket, megosztani élményeket és videókkal lehet elkápráztatni a másik gép mögött ülő vagy telefonját babráló arctalan sokaságot. 

A tömeg egyre többet kommunikál. Az emberek egyre kevesebbet beszélgetnek. Tegyük a szívünkre a kezünket, mi is!