Örök dilemma, hogy mi jó a gyereknek. Ha megvesszük, amit szeretne, vagy ha nem. Vagy csak később. Vagy kizárólag azt, amire szüksége van. Már csak azért is, mert koronként – értem ezalatt a technológiai fejlődés és a gyermekkor különböző szakaszait is – folyamatosan változik, hogy épp mit szeretnének birtokolni – mostanság leginkább kütyüket. Amik nemcsak drágák, de falják az időt. Sok-sok kérdőjel, miközben a kívánságok teljesítése szinte lehetetlen…

Találós kérdés:

Aki kapja, mindig azt mondja, hogy nincs. Mi az? (Házi feladat)

Ki ne ismerné a napi mantrát: „kész van már a leckéd?”  Ez egy olyan kérdés, amelyre általában nincs válasz, csak úgy a tizedik ismétlés körül jön valami ködös reakció-féle egy félig már elkészített, félig tán’ soha nem is létező feladatról. Aztán lefekvés előtt valahogy mindig kiderül, hogy nem olyan kerek a világ és csak rá kell keresni a neten a Föld legmélyebb pontjára vagy Arany János életrajzából egy epizódra, esetleg üres tojásdobozért kell mennünk a szomszédságba, mert a másnapi technikaórára vinni kell azt is. Ismerős?