Hernády Zsolt
Hernády Zsolt Történész

Elfeledett ünnepek

Mi, magyarok Mohácstól Aradon át 1956. november 4-én keresztül emlékezünk gyásznapjainkra. Hogy miért jó ez? Ottlik Gézát érdemes felidézni, aki arra jutott, az a felemelő ebben, hogy mi még mindig itt vagyunk.

Március 19-én végigjárattam tekintetem a magyar médiumok széles rónáján, de bizony nem nagyon találtam olyat, amely megemlékezett volna a német hadsereg 1944-es bevonulásáról, amikor is nyugati szövetségesünk oly megbízhatatlannak tartotta már a Horthy Miklós vezette Magyarországot, hogy megszállta, nem kis meglepetést okozva a Magyar Királyi Honvédségnek, amely nem tudta hirtelen, ki ellen harcoljon. Nem volt vidám nap, miért is emlékeznénk rá – kérdezhetné valaki. Mifelénk azonban ez nemzeti adottság. Mi, magyarok Mohácstól Aradon át 1956-ig emlékezünk gyásznapjainkra, levert szabadságharcainkra. Hogy miért jó ez? Ottlik Gézát érdemes felidézni, aki arra jutott, az a felemelő ebben, hogy mi még mindig itt vagyunk és emlékezhetünk ezekre. Pedig nemzeti katasztrófák voltak, mégsem kellett a népeknek körbevenni a sírt, hol nemzet süllyed el.


Máthé Zsuzsa
Máthé Zsuzsa Történész

Egység, kétség

Szabadságunkat, nemzeti közösségünket most épp az integrált európai akarat sodorhatja veszélybe, álmainkat is elsősorban az európai porondon, sok esetben itteni szándékok ellenében kell megvédenünk.

1957. március 25-én Róma ünnepelt, az iskolákban nem volt tanítás. E zord, mert bár naptár szerint tavaszi, mégis télies, hétfői napon Franciaország, Olaszország, az NSZK és a Benelux államok képviselői a római Capitoliumon aláírták az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) létrehozásáról szóló Római szerződést, amely a mai Európai Unió elődjeként biztosította áruk, szolgáltatások, tőke és személyek szabad vándorlását a szerződést ratifikáló országok között. A ceremónia idején Róma minden harangja egyszerre zúgott fel. Egy álom, a két világháború pusztításai utáni békés együttélés vágya és az együttműködésből fakadó jólét kecsegtető lehetősége beteljesedni látszott.


Hernády Zsolt
Hernády Zsolt Történész

Ártatlanok szenvedése - a kommunizmus egyházüldözéséről

A kommunisták mindenkit félelemben akartak tartani. Ezért hagyták el sokan hitüket, szokásaikat, szentségeiket. Ezért hitték el sokak a hazug propagandát a kereszténységről, és keresték másban a boldogulásukat. Mindennek következményeit ma is érezhetjük, a mai magyar társadalom is hordozza a sebeket.

Nemrég egy kiárusításon találtam rá egy, már a címében is sokat ígérő könyvre: Vallás és egyház a Szovjetunióban. A művet egy bizonyos F. Fjodorov követte el. A könyv mérete (10x15 cm) és hajszálnyi vastagsága, azaz vékonysága (mintegy 30 kicsinyke oldal) sokat elárul a téma valóságtartalmáról.


Máthé Zsuzsa
Máthé Zsuzsa Történész

Boldog születésnapot, Himnuszunk!

A Himnuszban ott örvénylik Árpád-házi szentjeink, Rákóczi és Széchenyi, Arany János és Ady, Csengey Dénes és Cseh Tamás felsejlő képe mellett gyermekeink jövője is, annak minden kétségével, reményével.


Iskolai tanévnyitó, nemzeti megemlékezés, ünnepi istentisztelet vagy világraszóló sportsiker - a Himnusz éneklése érzelmileg mindig felkavar. Ahogy öregszem, egyre inkább. A lassan kétszáz éve született nemzeti imádságunk hallatán kézzelfogható fiziológiai változásokat élek meg: a torkomban gombóc, a szemem elhomályosul, bőrömön a hideg futkos.