Máthé Zsuzsa
Máthé Zsuzsa Történész

Füstölgés

Nem dobunk elemet a szemetesbe, nem öntünk vegyszert az élő vizekbe, nem gyújtunk rá vendéglátóhelyeken, de még jóérzésű, sőt jómódú emberek is lazán rádobják a tűzre a festett fát, színes papírt, műanyagot. Azt hisszük, ez nem árt, legfeljebb büdös. Pedig szívja az is, aki égeti, az is, aki nem. Igazi közösségi ügy.

Előttünk van a kép? Tél van, valahol Magyarországon autózunk, az út mentén kis falvak. A "kémények lágy selymet füstölnek az égnek", írná Fekete István, de nem pont így igaz, mert a rojtos, sötét füstöt okádó csövekből és a nedves levelek égetéséből akkora szmog terül szét, hogy az autóban belső keringetésre kell kapcsolni. És nem a velünk futó dízelek miatt...


 

 

Az utóbbi hetekben, hónapokban a média rendszeresen foglalkozik a magyarországi települések levegőjének a veszélyeztetettségi értékeket rendre meghaladó szennyezettségével. Nem véletlen. Sokan vagyunk, akik saját bőrünkön is tapasztaljuk a fűtési szezonnal beálló fuldoklást: mintegy 1,3 millió háztartásban fűtenek szilárd tüzelőanyaggal. Agglomerációs faluban élve családommal mi is nap, mint nap átéljük, hogy a lombhullással és a hűvösebb idő beálltával drámaian romlani kezd a levegő minősége. Reggel és este szellőztetni szinte sosem lehet, legfejebb szeles időben van mód egy gyors légcserére. Ha meg délutáni sétára vetemednénk a gyerekekkel, hazatérve kabátjainkból erős füstszag árad az előszobában. (Lassan vetekszik a régi Ibolya presszóban passzív dohányosként magunkra öltött "második bőr" szagával.) Nesze neked vidéki, jó levegő...

A csuromvizes avar "égetéséből" (annak dacára, hogy de jure 2015. március 5-től a belterületi ingatlanok használata során keletkezett hulladék szabadtéri égetése tilos!) és a nem megfelelő tüzelőanyaggal fűtésből származó káros égéstermékek (egyszerűen szólva: mérgek) szabályosan megülik a településeket, szinte élhetetlenné téve a hosszú őszi-téli-kora-tavaszi időszakot. Nemzetközi felmérések szerint hazánk egyes vidékein ilyenkor rosszabb a levegő minősége, mint a szmogos Pekingben, ahol sokszor a napot sem látni. De vajon mi okozhatja, hogy a pilisi Csobánkán, ahol se ipar, se túlnépesedés, rosszabb a levegő, mint a világ egyik legegészségtelenebbnek tartott metropoliszában?

Az anyagi okok mellett elsősorban a régi, rossz beidegződésekkel, a tudatlansággal és a hanyagsággal magyarázható, hogy sok ember még ma csak legyint a füstszagra és mérlegelés nélkül meggyújtja a nedves zöldhulladékot, még akkor is, ha 50 Ft-os zsákban elszállítanák kapuja elől. A kazánokba pedig olyan oda nem való szemetek kerülnek, mint a festett vagy lakkozott fa, a bútorlap, felesleges ruhanemű vagy cipő, különféle műanyagok, gumihulladék. Ezek elégetésével azonban erős rákkeltő hatású, immunrendszert-, idegrendszert-, hormonrendszert károsító anyagok tömege kerül a levegőbe, majd a hamun keresztül a csapadékkal a talajba, végül a növények és állatok közvetítésével a táplálékláncba: azaz belénk. Szívás orron keresztül, szájon át!

E makacs és elrettentő tények ellenére nagyon sokan hiszik még ma is azt, hogy a rossz levegő feletti "füstölgés" valami úri huncutság. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy ez "szag" csupán, a füst meg ugye szépre száll... Nem magyarázták meg számukra, hogy kőkemény mérgekről van szó, melynek hatására évente 14.000 (!) honfitársunk veszti életét. Elképesztő szám!

És bizony megszívja az is, aki füstöl, az is, aki nem. Hiába a gondosan, száraz, kezeletlen fával tüzelő és gázzal fűtő többség a faluban, ha akár csak egy is akad, akinek kéménye fekete füstöt okád, látható, szagolható nyomaként a rongyok, műanyagok, pelenkák, autógumik égetésének. Egyetlen ilyen háztartás képes ugyanis megmérgezni egy falunyi közösség életét. Ha pedig valaki felemelné hangját egy mérgező szomszéd ellen, jobbító szándéka legtöbbször füstbe ment terv marad, nincs ugyanis hatékony jogi lehetőség a súlyosan egészségkárosító magatartás megállítására.

Védtelenek vagyunk, miközben szakemberek állítják, hogy mára hazánk legsúlyosabb környezetegészségügyi problémájává vált az avarégetésből és helytelen fűtésből következő légszennyezés. Fel van adva a labda: alapos felvilágosító munkát és szigorú szabályozást követel a fennálló helyzet. De talán még ennél is fontosabb lenne a civil kurázsi erősítése, a szomszédok jóindulatú figyelmeztetése, a körülöttünk élők informálása a zárt ablakok mögötti mérgelődés helyett. Jobban kellene vigyáznunk egymásra!