Máthé Zsuzsa
Máthé Zsuzsa Történész

Nyelvében hal a nemzet

Címkék:
Ha száműzzük nyelvünkből a legszentebb fogalmakat, mint az édesanya és az édesapa, ha nem szólíthatjuk kisfiamnak vagy kislányomnak gyermekeinket, a kétpólusúnak teremtett világ alapja omolhat össze.

Korunk „progresszív” ideológiai őrülete, a gender - egy hangos kisebbség által vezérelt, a nemek felszámolását célzó provokatív és agresszív törekvés - ismét kiharapott egy darabot a valóságból. A Brit Orvosi Kamara nemrég új irányelvet fogadott el, mely szerint a szigetország orvosai és ápolószemélyzete kerüljék a „tradicionális nemi kifejezéseket”, mert azok „sértik a transzszexuális polgárok jóérzését”.


 

Hogy mit is jelent ez a gyakorlatban? A várandós nők innentől nem szólíthatók „kismamáknak”, helyette az „állapotos ember” vagy a „terhes személy” szenvtelen kifejezések használandók. A testület szerint ezzel elkerülhető, hogy „félelem” vagy „intolerancia” veszélyeztesse a nemüket megváltoztató pácienseket. Előfordul(hat) ugyanis, hogy olyan „férfiak”, akik biológiailag nők, ám férfivá lettek anyakönyveztetve, spermadonor segítségével teherbe ejtik magukat. Követni is nehéz, de a végeredmény egy biológiai nő, aki „apukának” véli magát, jelentsen is ez a gyakorlatban bármit.

Az orvosi kamara potentátjai szerint ez a „veszélyeztetett” minoritás joggal várhatja el a szülészeti osztályokon, hogy továbbra is választott nemükön, „terhes apukaként” illessék őket. Az anyuka, az édesanya vagy a nevelőanya kifejezés pedig száműzendő a brit egészségügyből, mert ez „kirekesztő” és „elavult”. Ahogy a körlevél fogalmaz „ezek csak mélyen gyökerező hipotézisek és sztereotípiák, amik idővel meg fognak változni”. Helytelennek ítélik továbbá az olyan névhez kapcsolódó előtagokat, mint a „Mr”, „Mrs” vagy „Miss”, de maszkulin jellegük miatt a „Prof” és a „Dr” kitétel is kerülendő.  A „Befogadó nyelvezet a munkahelyen” című 14 oldalas körlevelet 156 ezer orvos kapta meg, azzal, hogy annak használata „erősen ajánlott minden brit egészségügyi intézményben”.

Az ember nem tudja sírjon-e vagy nevessen?! Azért én mégis az első reakciót érzem relevánsnak, mert a tendencia egyre fenyegetőbb európai társadalmainkra nézve. Ha már ennyire elszakadunk saját valóságunktól és a fenti eszement logika alapján gondolkodunk, javasolnám a kamarának, hogy szüntesse meg a nőgyógyászati osztályokat, mert micsoda ódivatú elképzelés, hogy egyes betegségek csak nőket veszélyeztethetnek, de nyissák meg a nők előtt a prosztata problémák kezelését is, mert mi van, ha én nőként úgy érzem, hogy prosztatám van? És ha vakon születettként szemüveget akarok? Ha láb nélkül lúdtalpbetétet? Akkor vajon elzavar majd a személyzet? Remélem, ellátnak és nem írják le az anamnézisben, hogy vakon vagy láb nélkül születtem.

Ha e parttalan gondolkodásmód és a köré szíjazott fogalmi terror eluralkodik és végképp elveszítjük a józan eszünk, furcsa világ köszönt majd ránk. Ha ugyanis minden ember minden képzetének és érzetének meg akarjuk feleltetni a valóságot, létezhet-e majd egyáltalán olyan kifejezés, ami érvényes?  A bábeli zűrzavar semmi, ehhez a fejben előállt és a nyelven mesterségesen áterőltetni kívánt káoszhoz képest!

Ha száműzzük nyelvünkből a legszentebb fogalmakat, mint az édesanya és az édesapa, ha nem szólíthatjuk kisfiamnak vagy kislányomnak gyermekeinket, a kétpólusúnak teremtett világ alapja omolhat össze. Ennek magvalósulása persze végső soron fogalmilag kizárt, de az emberiség e beteg gondolkodással fertőzött része mégiscsak belepusztulhat a szómágiába. Mert a szavakkal mérgezni lehet, és az általuk neutrálissá lúgozott nemek egyszer csak nem vonzzák majd egymást afelé, hogy továbbadják az életet. Minek is, ha már ennyire kiüresedett? Szegény Széchenyit parafrazeálva, nyelvében hal majd a nemzet. (És ha már a szavakon "lovagolunk", mivel helyettesítsük a korszerűtlen "anyanyelv" fogalmát?) Két kisfiú és két kislány édesanyjaként bízom benne, hogy a józan ész győzedelmeskedik e kórjelenség korjelenség felett!